Deus vere ludens – homo ludens
„Gyönyörűsége voltam nap-nap után, színe előtt játszadoztam mindenkor” (Péld 8:30)

 

A malmot, a sakkot, a dámát mindenki ismeri. Azt már kevesebben tudják, hogy az ókorban, középkorban több tucat táblás játékot használtak az emberek. Ezek a játékok kezdetben kultikus célokat szolgáltak: az emberi sors, a jövő kifürkészésére használták. Ma már más a szerepe, de a játékot soha ne tekintsük szórakozásnak, inkább egy olyan elmélyült időtöltésnek, ami alatt egymásra figyelve, a táblázás örömében kikapcsoljuk a hétköznapok minden zaját és hangját.

 

Játszani felnőtteknek is lehet, mert a bölcs ember sokat játszik. Hugo Rahner, jezsuita teológus szerint a játék olyan, mint a bölcsesség szemlélete, mert a játék örömet szerez és nincs önmagán kívüli célja.

 

A játszóházban megismertetjük a házaspárokat az egyiptomi senettelés alquerque-val, az afrikai varival, a középkori Magyarországon is ismert ostromjátékkal, a lappok nemzeti játékával, a hnefatafl-lal, a dán hex-szel, az ostáblával, a hadrenddel és sok más táblás játékkal.

 

A „valódi játszó Isten (Deus vere ludens)” találkozik „a játszó emberrel (homo ludens)” Ménfőcsanakon a Bezerédj-kastély Művelődési Házban

 

A játszóház ingyenes. Minden résztvevő egy apró ajándékot kap emlékül.